2021. júl.31. - aug.04. Svédország: Blidö, Lidö, Arholma, Rödlöga Storskär a stockholmi szigetvilágban
(Minden oldalunkon, ha homályos a fotó, az a böngészőtök beállítása miatt van. Zoomoljatok ki kicsit, mert úgy adja az általam tervezett valódi nézetet. Nálunk pl. a Firefoxban 80%-ra van kicsinyítve.)
2021. júl. 31. Hallonstenarna - Blidö
Jól indult a reggel, megtalálta Dénes cipőtalpam levált darabját egy sziklán. Egy kis ragasztó csodákra képes, nem maradok cipő nélkül.
Még mindig a bőség zavarával küzdöttünk, amikor a térképre néztünk. Melyik sziget legyen a következő a kb. 27 ezer szigetből álló stockholmi szigetvilágból? Végül Arholma mellett döntöttünk, ez az archipelágó legészakibb szigete. Mivel addig még több ezer sziget esik útba, közülük választottunk ki egy nagyobbat mára.
Kellemes, délről fújó hátszélben vitorláztunk észak felé Blidőre, ahol még busz is közlekedik az apró települések között. Ez mutatja, hogy tényleg nagy.
Az ÉK-i oldalon dobtunk horgonyt, és elsétáltunk Oxhalsőbe az ICA boltba felfrissíteni élelmiszerkészletünket. Útközben belegyalogoltunk egy futóversenybe. A szülők hatalmas lelkesedéssel biztatták botladozó, sétálgató csemetéiket.
Visszafelé megálltunk egy erdei háznál, ahol garázsvásárt tartott egy család. Dénes már messziről kiszúrt egy rikító zöld színű Adidas sportcipőt. Kiderült, épp az én méretem, és alig használt, tökéletes állapotban van. Micsoda különleges véletlen, hogy épp most került az utunkba, miután majdnem búcsút inthettem a több sebből vérző Nike cipőmnek, amit Dénes tart egyben egy tubus ragasztóval. Pótcipőnek elhoztuk 600 ft-nak megfelelő svéd koronáért.
Nike cipőmet egyébként újonnan vettem az egyik karibi szigeten még Bukdács úrral vitorlázva (10 éve), szintén tartalékba, és azóta egy dobozban pihent egészen mostanáig. Talán ez az oka, hogy az összes ragasztás elengedte magát.
2021. aug. 1. Blidö - Lidö
Tegnap annyi nagyszemű áfonyát láttunk az erdő mélyén, hogy ma nem indulhattunk el addig, amíg tele nem szedtük a nagy joghurtos dobozunkat. Egyesével enni messze nem olyan élvezetes, mint amikor egy nagy kanálnyival teszünk a szánkba.
Az öblünkben megjelent egy piros-fehér-zöld vitorlázatú Optimist. (Melamphyrum hajónkon egy Optimistet vittünk végig a fedélzeten dinginek.) Távol volt tőlünk, nem tudtuk kideríteni, hogy a színösszeállításnak van-e valami köze hazánkhoz.
Délben vitorláztunk tovább északra Arholma felé. Lidö sziget útba esett, keleti partján találtunk egy tágas öblöt, ahol a Navionics jelezte, hogy sziklához is lehet állni. Gondoltuk, végre kipróbáljuk ezt a módszert, ami a svédek kedvence.
Az öböl előtt egy fókafej kandikált ki a vízből, és minket nézett. Legutóbb Skóciában láttuk őket nap mint nap. Azt hittük, mostantól újabb és újabb fejek bukkannak majd ki, vagy a sziklákon napoznak majd, de egyet se láttunk többet :-(
Ahogy közeledtünk az öböl felé, sorra motoroztak be a vitorlások, csak egy választotta rajtunk kívül, hogy vitorlázva jut be. Nem gondoltuk, hogy egy népszerű helyet szemeltünk ki. Este, amikor lefeküdtünk, 27-en voltunk. Öt motoros, 22 vitorlás. Végül, hogy meglegyen a privát szféra, nem sziklához álltunk, hanem egy svéd és egy német horgonyzó hajó közé dobtunk horgonyt.
Kint a parton információs táblák fogadtak, rajtuk hosszú szövegek svédül, és egy rövidített verzió angolul. Így tudtuk meg, hogy a szigeten a II. vh., majd a hidegháborús évek alatt katonai bázis működött, előtte viszont a nercbunda alapanyagául szolgáló nyérceket tenyésztettek itt.
Most csak tehenek legeltek mindenfelé, a nyércekbôl egyet se láttunk, pedig vannak. A biznisznek a háború vetett véget, a nyérceket pedig szabadon eresztették a szigeten, ahol ragadozók híján jól elszaporodtak.
Áfonya helyett sok melamphyrumot (csormolyát) találtunk a szigeten:
Annak ellenére, hogy kéküstökű csormolya a nevük, és az esti fotó is kéken adja vissza a színüket, a valóságban lilák a murvalevelek. Ezt még napsütésben fotózta Dénes, miután kieveztünk a partra:
Több szigeten találtunk már erdei tornapályát, mind ilyen típusú, mint itt a lidői. Megálltunk kicsit erőlködni, jólesett ez a másfajta testmozgás.
Dénes könnyedén felállította a gumikereket, majd ledöntötte, aztán hívott, hogy most én következem. Gondoltam, hogy nekem nem megy majd ilyen könnyen, kell majd erőlködnöm, de meglepődtem, amikor csak centikre emelkedett el a talajtól, pedig minden erőmet beleadtam. A csimpánzkodás viszont jól ment oda-vissza. Álmi kedvence volt ez kisebb korában.
Elsétáltunk az egykor működő szélmalomhoz. Ma már csak fotózkodni lehet vele.
Dénesre még várt egy-két hajós munka. Az egyik csörlő akadozott, azt szétszedte, kitisztította, bezsírozta.
A horgonycsörlő lábkapcsolóját szigetelőanyag nélkül szerelték fel az orrfedélzetre. Úgy vettük észre, hogy egyik este, míg kint esett az eső, bent az orrkabinban a lábunkra csöpögött az esővíz. Gyorsan alátettünk egy edényt, aztán Dénes kiszaladt, és ponyvát terített arra a részre. A csöpögés megszűnt. Most leszigetelte.
Az árbócra szerelt lépéseknek köszönhetően könnyedén feljutott az árbóc tetejére, és a régi dirk helyett befűzött egy újat (dirk: a bummot tartó kötél).
2021. aug. 2. Lidö - Arholma
Íz- és szagmentes életem 11. napja a mai. Már ezt-azt érzek, de csak nagyon enyhén. Pl. a dezodoromat, a wc-ben lógó illatosítót, de a rossz szagokat még nem. Szerencsés vagyok :-) Dénes tőlem kapta el a náthát, viszont már több szagot érez, mint én, pl. a pólója szagát. Mondta is, hogy itt az ideje mosni.
Reggel elsétáltunk a II. vh-s bunkerekhez, ágyúhoz, amit egyszer se kellett harcban használni.
Visszaérve a kokpitunkat sütötte a nap, a sprayhood felfogta a szelet, volt alatta még 30 fok is. Ennél nem is remélhettem jobb viszonyokat a hajmosásra, és utána a száradásra.
Két óra alatt átvitorláztunk Arholmára, az archipelágó legészakibb szigetére. Útközben a vízről is megnézhettük az ágyút, amin még reggel ücsörögtem.
Már Arholmán horgonyon, várjuk, hogy minket is elérjen a körülöttünk hemzsegő zivatarok közül egy:
2021. aug. 3. Arholma - Norrpada - Rödlöga Storskär
Ma gyümölcsnapot tartottunk. Véletlenül alakult így, egyszerűen csak szerencsénk volt az ösvényekkel, amiket választottunk, hogy bejárjuk Arholma szigetet. Rögtön málna- és ribizlibokrokba botlottunk, méghozzá volt fehér-, piros- és feketeribizli is. Mivel a közelben tettük partra a dinginket, ide kellett visszajönnünk, így kétszer is élvezhettük frissítő gyümölcsüket.
Ezt a szigetet is belakta az áfonya. Amikor csak kedvünk tartotta, megálltunk és csipegettünk.
Elszórtan takaros házak:
.JPG)
A szigeteken a közlekedésre használt quad, és az emberek vagy csomagok szállítására alkalmas utánfutó:
A fő kavicsos utakról nem megy be sem a postás, sem a szemetes a mellékutakra. A nyaralóknak, ittélőknek a leágazásokhoz kihelyezett kukákhoz kell elsétálniuk a szeméttel, ill. ide kell kisétálniuk a postájukért. Svájcban mi is laktunk Klostersben egy erdőszéli házban, ott is ez volt a rendszer.
Svéd postaládák:
Arholmán is találtunk a II. vh., majd a hidegháború évei alatt működő katonai bázist.
Bastu jelentése szauna. Szinte minden nyaralóhoz tartozik egy. Vannak olyan bastuk is a vízpart mellett, amiket bárki használhat, ha időpontot foglalt rá interneten. És találunk majd olyat is, amihez még ez se szükséges.
Erre elő kell jegyezni:
Visszaérve a hajóra az északira forduló szélben délnek vettük az irányt. Reggel 16 fok volt a kabinban, és az erősen fújó hideg szélben kellett a sapka, vastag kardigán.
A sok apró sziget között, mint egy labirintusban, ide-oda kanyarogtunk, míg végül a Norrpada vadregényes, lakatlan szigetcsoportján át elértük Storskär szigetet.
Útközben találtunk sok olyan sziklafalat, ami előtt volt elég vízmélység, hogy oda lehessen állni hajóval:
Maradtunk a horgonyzásnál. Előnye, hogy horgonyozva szembefordul a hajó a széllel, amit a sprayhood felfog, és így a széltől védett kokpitban kellemesebb a hőmérséklet. Sziklához állva a szikla helyzete határozza meg, honnan éri a szél a hajónkat. Most, hogy északról fújt a szél, úgy állította be a hajót, hogy még a nap is besütött a kokpitunkba. Kellett ez a meleg. A kezdeti 30 fokok, amikben részünk volt kiérkezésünkkor, csak beetetés volt. Azóta ritkán mértünk 22 foknál többet, ma meg jött ez a 16 fok. Zuhanyoztam egyet a hordozható, felakasztható 20 literes fekete műanyag zsákból, aminek zuhanycső van az alján, míg Dénes a 18 fokos tengervizet választotta.
Fóka úr:
2021. aug. 4. Storskär Rödliga
Lent készítettem a reggelit, amikor halk, izgatott hangon kihívott Dénes a fedélzetre.
Egy fekete háromszöget látott a vízen egyenletes sebességgel haladni. Először azt hitte, hogy egy cápauszony. Aztán a következő gondolata az volt, hogy egy kisgyerek valamelyik szigetről egy távirányítású motorcsónakot vagy vitorlást irányított ide. A háromszög közeledett, közeledett a parthoz, egyszer csak kiemelkedett, és látta, hogy nem cápa, hanem egy őz. Egy őz sétált ki a vízből :-)
Most egyértelmű bizonyságot nyertünk, hogy egyik szigetről a másikra úszva terjedtek el a szigeteken.
Mi nem úszva, hanem evezve jutottunk ki a partra. Túráztunk egyet, hol kerekded gránitsziklákon, hol állati csapásokon, mert más nem volt. Az aljnövényzetben gázoltunk, én mentem elöl. Egyszer csak egy fekete kígyó tekergőzött el a lábaim előtt. Hatalmasat sikítottam, Dénes mögé szaladtam. Miközben jajveszékeltem, a nyakamban lógó fényképezőt kérte, hogy a menekülő kígyót lefotózza, de lassúak voltunk.
Kiderült, hogy a keresztes vipera fekete változata (vipera berus melanisztikus példánya) ijesztett meg, én meg őt. Halálos lehet a marása. Dénes örült, hogy mostantól pihentetheti a talpát, mert én közöltem, hogy nem túrázom többet, csak betonos úton.
A hajón már megnyugodtam és pontosítottam, minden út jó, amire nem hajlik rá az aljnövényzet. A svájci Alpokban találkoztunk a keresztes vipera barna változatával, ebben a beszámolónkban vannak róla szép képek: keresztes vipera Svájc.
Laurin horgonyon:
A fekete vipera mellett két másik meglepetés is ért minket a szigeten. Találtunk egy kutat a sziget tetején, amiből kemény munka árán, de végül folyni kezdett a víz.
Úgy hatott a lakatlannak tűnő szigeten, mint sivatagban oázisra bukkanni. Kellemetlen volt, hogy az én erőm most is kevésnek bizonyult, vagy inkább a súlyom, amit a pumpálásba bele kellett adni. Egy cseppet se tudtam Dénes tenyerébe nyomni.
Később visszajöttünk kannákkal, de nagyon sárga volt és tele mindenféle darabkákkal.
És találtunk egy geocaching dobozt egy szikla alá rejtve, ami hasonlóan váratlanul ért. Ki gondolta volna, hogy erre a szigetre rejti valaki? Legutóbbi bejegyzést három hete tették, előtte viszont két évig senki.
Eleveztünk a sziget másik oldalára, ahol találtunk elszórva néhány nyaralót, mindegyikhez tartozott stég. Egyiknél kiszálltunk átmozgatni magunkat.
Három épület tartozott ehhez a stéghez. Egy házikó az alváshoz, ennek széléhez toldották a pottyantós wc-t.
Egyben a konyha és étkező kapott helyet, és a harmadik volt a szauna, ahol a zuhanyzó volt:
Dénes átevezett arra a pici szigetre, amire az őz átúszott, hogy becserkéssze, lefotózza közelebbről, de az őz elszaladt, és a bokrok között elbújt. Viszont készített egy képet Laurinról és egy pillangóról.
.JPG)